M. Tóth Ildikó mintegy 30 évet töltött a médiában. 1994-ben egy hajdúböszörményi helyi adónál, a Keleti Főcsatorna Rádiónál hírszerkesztőként-hírolvasóként kezdte pályáját. A tanulóévek Miskolcon folytatódtak, ahol két helyi rádióban is szorgalmasan szerkesztette a híreket, majd önálló műsort kapott. A miskolci évek alatt kezdett televíziózni a Magyar Televízió Miskolci Körzeti Szerkesztőségében, ahol a riporteri és szerkesztői munka mellett már a műsorvezetés izgalmait is megtapasztalta a körzeti híradó kamerái előtt. A miskolci évek után, 2000-ben Debrecenben folytatta pályáját a Rádió 1 hírszerkesztőjeként, majd vezető hírszerkesztőjeként, közben egy nyíregyházi rádióban (Gold Fm) is dolgozott, a Havaria Press helyi tudósítója volt, és az ingyenes Futár újság szerkesztőjeként a nyomtatott sajtóval is megismerkedett. A Debrecen Televízióban 2002-ben kezdett dolgozni: először riporterként, majd szerkesztőként, később hírigazgatóként. A debreceni televíziónézők tíz év alatt rendszeresen láthatták riportjait, a Napszemléből tőle tudhatták meg a legfontosabb helyi híreket. Éveken át közvetítette a Virágkarnevált, de a Kölcsey Központ és a városi uszoda átadásakor is őt láthatták az élő adásban. Emellett városi és céges rendezvények műsorvezetőjeként is rendszeresen közreműködött.
Az aktív rádiós és televíziós évek után 2013-ban az új kihívás következett: a Debreceni Egyetem egységes kommunikációjának megszervezésére kapott megbízást. Kezdeményezésére hozta létre az intézmény az egyetemi Sajtóirodát, melynek tudósításai naponta elérik a hírportálok, lapok, rádiók és televíziók közönségét. Munkája eredményeként a Sajtóiroda új szintre emelte a Debreceni Egyetem ismertségét. M. Tóth Ildikó közreműködésével az egyetem és az önkormányzat közös törekvései is hangsúlyosan megjelentek a helyi és országos sajtóban. Szakmai munkásságát 2017-ben Debrecen Megyei Jogú Város közgyűlése Debrecen Város Sajtódíjával ismerte le.
Fesztelen kíváncsisága, lendületes munkatempója, hatalmas teherbírása nem árulkodott betegségéről, pedig még csak 19 éves volt, amikor Hogdkin-kórt állapítottak meg nála. A viszonylag korai felismerésnek és kezelésnek köszönhetően felgyógyult a limfómából. Sőt, évtizedekkel később gyógyult limfómás betegként osztotta meg tapasztalatait, és adott tanácsokat, beszélt betegtársainak a kórról.
2022 januárjában egy vírusfertőzést követően kórházba került, de onnan is ugyanazzal a lendülettel vetette bele magát az egyetemi kommunikációba, mint ahogy az elmúlt 9 évben bármikor. Hatalmas élni akarással, fittyet hányva az egyre súlyosbodó állapotra a kórházi ágyból is napi rendszerességgel egyeztetett a kollégákkal, igyekezett támogatni az egyetemi Sajtóiroda és az egyetemi vezetés mindennapi munkáját.
Nem csak a média világában érezte magát otthon. „Homo ludens”- játékos emberként élvezte az élet szépségeit: a jó könyveket, az izgalmas előadásokat, a színes beszélgetéseket, szívesen utazott. Vidám természete, folytonos kíváncsisága, kifogyhatatlan energiája és élni akarása hatalmas motivációt jelentett kollégái számára. Távozásával a debreceni média meghatározó alakjától búcsúzunk. Pályatársai, munkatársai, barátai és családja körében is betölthetetlen űrt hagyott hátra. Emlékünkben örökké élnek az izgalmas beszélgetések, a hasznos intelmek és a fontos részletek.
M. Tóth Ildikót a Debreceni Egyetem saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek.
DE Sajtóiroda
