Évtizedek munkája az agráriumért

"Senki sem kérdezte, akarsz-e megszületni, a távozásról is más fog dönteni, de a közte lévő idő a kezedben van." /ismeretlen szerző/

A Szil községben 1937. augusztus 27-én született, s szüleitől (édesapja gazdálkodó, édesanyja varrónő) a munka szeretetét, kiemelkedő szorgalmat és kitartást örökölt Lengyel Lajos tudatosan kézben tartotta, mindig kellő előrelátással és átgondoltan tervezte, alakította életét.

A Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémián eltöltött "tanulóévek" után az 1968-69-ben a II. Tiszai (Kisköre) Vízlépcső és Öntözőrendszerei mezőgazdasági, műszaki és közgazdasági megalapozását segítő (Szolnok székhellyel létrehozott) MÉM Tiszavidék Mezőgazdaságfejlesztési Irodájának közgazdasági osztályvezetőjeként (1969-1974) tervezői, gazdasági tanácsadói és vezetői tevékenységet végzett. A DATE Főiskolai Karán, Mezőtúron (1974-1977) főiskolai tanárként és tanszékvezetőként a kar új Mezőgazdasági Tanszékének beindításában vett részt. Mint az alig két éve működő főiskolai kar első tudományos igazgatóhelyettese, közreműködött a kari kutatómunka alapjainak lerakásában, szellemiségének kialakításában és megteremtésében. A GATE mezőtúri Főiskolai Karának főigazgatójaként (1990-1996) a rendszerváltás megújhodást kiváltó, szükségszerű teendőinek elvégzése (új szakok, szakirányok beindítása, előkészítése a hallgatói létszám növelése érdekében; tanüzemi válsághelyzet kezelése és megoldása; tangazdaság kialakítása; az ún. próbaakkreditációra történő felkészülés és annak végrehajtása, stb.) képezte feladatát. A rendszerváltás után oktatóként (egyetemi docens, majd professzor) és kutatóként is (főleg az új integrációs formáknak köszönhetően: 2000-től a TSF, majd 2006-tól az SZF szervezeti egységeként működve) egyaránt számos új kihívással találkozott, amit sikeresen megoldott (1990-2007).

A Zagyvarékasi Béke Termelőszövetkezet (amelynek 1982-től termelési elnökhelyettese is volt) gesztorságával megalakult AGROCOOP Állattenyésztési és Takarmánytermelési Rendszer igazgatójaként termelésfejlesztő, integráló és tanácsadó szerepet töltött be (1977-1990).

Munkahelyeivel kapcsolatban kiemelendő, hogy azokat - mint felkészült és elismert szakember -  mindig "meghívásos alapon" választotta, s minden új kínálkozó lehetőséget szakmai kihívásnak, az önmegvalósítás újabb állomásának, megmérettetési módnak tekintett. Új munkahelyein mindig a folyamatos megújulás letéteményese volt. Ez volt a záloga annak, hogy a vállalt feladatait valamennyi területen siker koronázta. A munkahelyek sorából az is kiérezhető, hogy az egyetemi létet, a jövő nemzedék oktatását, nevelését, a tudományos kutatást tekintette szívügyének, élethivatásának. Ezt támasztja alá egy kínai közmondás utolsó sora is: "Ha a következő generációnak tervezel, tanítsd az embereket!". Az 1997-ben közgazdaságtan tudományágban habilitált, majd 1998-ban egyetemi tanári kinevezést kapott Lengyel Lajos 2007-től mint a jogutód Szolnoki Főiskola első "professor emeritusa" még aktívan tanított, s 2016-ig záróvizsga bizottsági elnöki teendőt rendszeresen ellátott.

Vezetői tevékenységét mindig az alkotó közösség munkájára alapozta. Mindennapi vezetői gyakorlatában azt célozta meg, hogy az átlagos vagy az alatti embereket, szervezeteket átlagon felüli tettekre tegye képessé. (Például az AGROCOOP igazgatójaként az általa humorosan, de nem kis iróniával "koldusok rendszerének" /a taggazdaságok több mint fele kedvezőtlen adottságú volt/ nevezett szervezet stratégiáját, feladatait, irányítását a felfejlesztés érdekében tudományos igényességgel és alapossággal közelítette meg, s ezáltal a magyar mezőgazdaság ékkövévé tette.)

Pierce Brown író szerint "Az ember valós mércéje az, amit hatalomra jutva tesz." Lengyel Lajos azt az elvet vallotta, hogy "a vezetés nehéz munkájának egyik fontos pillére az ember, az egyén személyes méltóságának tiszteletben tartása. Erre mindenkinek, akik az emberi sorsok alakításának "gazdái", befolyásolói, törekedni kell. "

Vezetői céljainak megvalósítását logikus, szigorúan szakmai alapokon nyugvó érvelése, kiváló vitakészsége is segítette.

Szakmai-közéleti munkája kapcsán feltétlenül idézendő John Ruskin (19.századi angol polihisztor) gondolata: "Az emberi élet lényege a szeretetben, az örömben és a csodálkozás erejében rejlik... Az emberek közt a leggazdagabb, aki leginkább betölti saját élethivatását és egyúttal leghasznosabb a közösség számára."  Lengyel Lajos szakmai-közéleti tevékenysége szerteágazó volt: a fentebb említett felsőoktatási intézményeken kívül több egyetemen és főiskolán meghívott előadóként szerepelt (Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Agrárközgazdasági Tanszék, Mosonmagyaróvári Mezőgazdaságtudományi Kar, DATE szarvasi Főiskolai Kara), számos agrár-felsőoktatási tankönyv (egyetemi, főiskolai) társszerzője volt. 1970-1974 között, mint a FAO/UNDP konzultatív vegyes bizottságának tagja és szakértője tevékenykedett. 1970 óta több megyei szervezet tagja, vezetője (MKT: tag, alelnök; MTESZ: tag; MAE: tag, elnök, Országos Választmány tagja); továbbá az MTA Agrár-közgazdasági Bizottság választott tagja, MTA TMB, később az egyetemek doktori iskolái által felkért opponens, bizottsági tag, szakmai konferenciák, rendezvények szervezője, előadója, stb. volt. Eredményes szakmai és közéleti munkáját rangos kitüntetésekkel ismerték el, többek között:

Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója, 1966, 1972; Munka Érdemrend ezüst fokozata, 1980; Nyisztor György Emlékérem, 1983; Kiváló Munkáért (MÉM), 1986; MTESZ Megyei Emlékérem, 1988; Magyar Felsőoktatásért Emlékérem, 1993; MKT Széchenyi Emlékérem, 1995; J.-N.-Sz. Megyéért Díj, 1995; Pro Facultate kitüntetés, 1997; Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje, 1997; J.-N.-Sz. megyei területi Príma-díj (tudomány), 2005; Életfa Emlékérem bronz fokozata, 2007.

Lengyel Professzor Úr 2010-ben kapta meg alma materében az aranydiplomát. A gyémántdiploma átvételi lehetősége (2020. szeptember) sajnos már nem adatott meg számára...

Lengyel Lajos mint ember is több tekintetben "kilógott a sorból", még véletlenül sem lehetett "szakbarbárnak" titulálni: hallgatóként több sportágban (labdarúgás, kézilabda) igazolt sportoló volt, valamint szabadidejében szívesen evezett, s népi táncosként, valamint az akadémiai klubrendezvényeken a "parkett ördögének" nevezték, annyira jól táncolt. Szerette a zenét: hangszeren játszott, az Akadémián zenekari tag is volt (Nagy Frigyes későbbi agrárminiszterrel együtt zenéltek). Szolnokra, majd Mezőtúrra kerülve a tenisz, a horgászat, a teke és a síelés (utóbbit már ötvenedik életévének betöltése után kezdte) jelentett számára felüdülést. Sportos alkata, a sport, a zene, és általában a művészetek iránti fogékonysága és elkötelezettsége - amelyek önmagukban is mindig örömet és kikapcsolódást hoztak életébe - segítette őt a mindennapi munkájához kötődő terhek elviselésében, a folytonos változásokhoz kapcsolódó kihívásokra történő felkészülésében.

Lengyel Lajos nagyon büszke volt alma matereire: középiskolájára, egyetemére. Mindig szeretettel és hálával emlegette gimnáziumát (ahol olyan társak vették körül, mint például a szintén a közelmúltban elhunyt Dr. Varga Gyula professzor /1938-2020/, aki a hazai agrár-közgazdaságtan egyik legmarkánsabb, nemzetközi szinten is kiemelkedő és elismert képviselője volt), valamint osztályfőnökét (Kozák Alajos tanár urat), aki Sopronban felkarolta a botladozó falusi fiút, szorgalomra, a célok elérése érdekében kemény küzdelemre buzdította. Később fiatal oktatóként, majd aspiránsként tanszékvezetője, Prof. Dr. Jankó József szerénysége, alapossága, jóindulata, embersége volt példaértékű számára. Azt vallotta, hogy az embereknek kortól függetlenül lehetnek és vannak olyan példaképei, akik életútjukkal, személyiségjegyeikkel (szerénység, következetesség, szorgalom, kompromisszum-készség, stb.) környezetükre meghatározó hatással vannak.

Jó érzéssel gondolt egykori óvári tanáraira, diáktársaira (gyakran emlegette például Kuroli Géza, Széles Gyula, Nagy Frigyes, Tenk Antal nevét, akik valamennyien szintén professzorok lettek), és munkatársaira. A kölcsönös tisztelet és szeretet jele, hogy például Tenk Antal óvári professzor (aki ma már nem mellesleg a Magyar Kultúra Lovagja, a DE Cívis Honoris Causa címek viselője) 1998. június 17-én, amikor Lengyel Lajos átvette egyetemi tanári kinevezését Göncz Árpád köztársasági elnöktől, az alkalomhoz illő rímes "professzorköszöntőt" fabrikált, amit aznap este Mezőtúron (ahová záróvizsga-bizottsági tagnak hívták meg) felolvasott. Részlet a versből:

"Lengyel Professzor, az őszülő halántékú mester,

Aki pályáját Óváron kezdte, valamikor egyszer.

Valójában Jankó Józsi bácsi tanítványa ő,

Kinek kezdetben az öntözési költség volt a fő.

Később a szarvasmarhatartást gyepre alapozta,

Ezáltal a szárazon álló egyedeket is tejre hozta.

Itt az intézményben Közgazdaságtant tanít,

E téren tanítványaiból tudós koponyákat fakít."

Lengyel Lajos mind a magánéletében, mind pedig a szakmai munkájában közvetlen stílusú, életkedvvel megáldott, "társaság-szerető" ember volt: tréfára, vidámságra mindig kész alkata sok rajongót vonzott maga köré. Szerette a nótákat, a szép dalokat, amelyeket a jó hangja segítségével társaságban is szívesen intonált. Igényesen megválasztott barátai különösen fontosak voltak számára, de szakmai kapcsolatteremtő és -fenntartó tevékenysége is kivételesen színvonalas volt. Ez utóbbiak segítették hozzá ahhoz, hogy vezetői elképzeléseit ne csak a hagyományos, hivatalos eszközökkel érje el.

Lengyel professzor - az írásomban szereplő John Ruskin idézet szerint - "gazdag ember" volt, gazdagságát a  tudása testesítette meg. Megszerzett tudását önzetlenül továbbadta, abból sokaknak ajándékozott kisebb-nagyobb szeletet: hallgatóinak, de munkatársainak is, különösen a fiataloknak. Nagy figyelmet fordított támogatásukra, tudományos ambícióik, előmenetelük segítésére (ezek közé tartozónak tekintem önmagamat is). Több doktori iskolában (Kaposvár, Mosonmagyaróvár, Gödöllő, Debrecen) fiatal oktatók sorát segítette kritikai észrevételeivel, hasznos tanácsaival Ph.D. fokozatuk megszerzésében (szigorlati bizottsági tag, opponens és bírálóbizottsági tag minőségben).

Azt, ahogy ő munkatársaihoz, hallgatóihoz, valamint a doktorjelöltekhez viszonyult, talán a J.W. Goethe által megfogalmazott gondolat fejezheti ki a legjobban:

"Ha egy embert olyannak veszünk, mint amilyen, tulajdonképpen rosszabbá tesszük, de ha olyannak vesszük őt, amilyennek lennie kell, akkor azzá tesszük őt, amivé lehetne."

Személyes élménnyel szeretném beszegni soraimat: Lengyel Lajossal 45 éve, 1975. április 10-12-én Sopronban, a XII. OTDK-n ismerkedtem meg, ahol a zsűri tagja volt abban a szekcióban (Alkalmazott Üzemtani Szekció), amelyben dolgozatommal szerepeltem és elnyertem a szekció fődíját. A szekcióülés után az egyetem folyosóján megkeresett, s röviden annyit mondott, hogy "a dolgozatod alapján látom, tudsz dolgozni", ami számomra egy biztató elismerést jelentett, majd felajánlott egy tanársegédi állást Mezőtúron, a DATE MGFK általa vezetett Mezőgazdasági Tanszékén. Mivel személy szerint Őt is és az ajánlatát is nagyon szimpatikusnak találtam, rövid gondolkodás után igent mondtam és 1975. június 16-án már munkába is álltam Mezőtúron. Ezzel elkezdődött egy életre szóló szakmai kapcsolat "felfedezőmmel". Azt gondolom, a sors ajándékának tekinthetem, hogy egy ilyen nagyszerű ember, szakember és vezető mellett (aki irányomban pótapai, mentori, később menedzseri szerepkört is betöltött) kezdhettem el szakmai pályámat, amit folyamatosan figyelemmel kísért, s aki kitartásával, szorgalmával, küzdőképességével példaképként szolgált számomra és szolgálhatott mások számára is.

Lengyel Lajos professor emeritus 2020. július 21-én, Szolnokon, életének 83. évében átadta lelkét Teremtőjének. Végső nyugalomra - az időközben, 2020. augusztus 5-én szintén elhunyt szeretett Feleségével együtt, kérésüknek megfelelően - az óvári temetőben, szűk családi körben helyezték 2020. augusztus 25-én.

Tisztelt Professzor Úr! Kedves Lajos!

Alapvetően vidám természetű mosolyodat, olykor-olykor szúrós tekintetedet, emlékedet egyaránt örökké őrizzük, Isten Veled, nyugodj békében!

Prof. Dr.  Vizdák Károly CSc
ny. egyetemi tanár