Én is iDE jártam!

2017, április 12 - 14:00
Mi köti össze a híradóst, az Európai Bizottság közgazdászát és a Rióba készülő paralimpikont? A Debreceni Egyetem!

Sikeres üzletemberek, tehetséges zeneművészek, korszakalkotó tudományos eredményt leíró kutatók, lelkes pedagógusok, segítőkész orvosok, innovatív ötleteket megvalósító mérnökök, agrárszakemberek, informatikusok… És még hosszan sorolhatnánk, kik kaptak diplomát az elmúlt évszázadban hazánk legnagyobb felsőoktatási intézményében. Hetente jelentkező sorozatunkban egykori hallgatóink mesélnek legkedvesebb egyetemi emlékeikről.

 

Ex-diákrektor az Európai Bizottságban

 

Brüsszelbe is vezet út a Debreceni Egyetemről – jó példa erre Jankovics László. 2006-ban kezdett dolgozni az Európai Bizottság Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóságán, volt gazdasági attasé és tanácsadó éveken át, most pedig az európai költségvetési szabályrendszert elemző szűkebb csapat tagja Brüsszelben. Mindehhez a kellő szaktudást, szemléletet és módszertant a Debreceni Egyetem közgazdász-gazdálkodási szakán szerezte meg.

- Nagyjából 15 éves koromra már kikristályosodott, mivel szeretnék foglalkozni, a „rendszerváltás gyermekeként” szenvedélyesen elkezdett érdekelni, hogyan és miért működik a gazdasági rendszer. Az, hogy Nagydorogról Debrecenbe kerültem, részben a véletlennek, részben pedig az akkor még versenyszerűen űzött kosárlabdának köszönhetem. Az első közgazdász évfolyam volt a mienk, és azt kell mondanom: csak az előnyeit tapasztaltuk az úttörő szerepkörnek. A közvetlen emberi viszonyok miatt gyakorlatilag inkább egy nagyra nőtt középiskolai osztályhoz hasonlítottunk, mint egy egyetemi évfolyamhoz. Sose felejtem el az 1997-es Kossuth Egyetemi Napokat, amiknek koronájaként a közgazdász párt jelöltjeként én lettem a diákrektor, néhány órára megkaptam a rektori láncot is. Most már talán bevallhatom, azért vittem vissza idő előtt a láncot a rektori hivatalba, mert a 150-200 tagú ünneplő csapat vad pezsgőlocsolással fogadott a sátrunknál és úgy gondoltam, tanácsos lenne megőrizni az utókornak ezt a több száz éves ereklyét – meséli nevetve.

Miután 1999-ben megkapta diplomáját, Jankovics László maradt az egyetem berkeiben. PhD-hallgató lett, majd oktató, így összességében több mint 12 évet töltött Debrecenben.

- Eddig szinte minden alkalommal részt vettem az éves közgázos össz-alumni találkozókon, és ezután is mindig szeretnék majd ott lenni. Sokszor épít az ember a magánéletében és a munkájában is az egyetemen szerzett kapcsolataira, én azt hiszem, örömmel jelenthetem, a debreceni network még Brüsszelben is létezik! – teszi hozzá a gazdasági szakember.

 

„Bezzegdiák” a képernyőn

 

Már gyermekként zenésznek készült, ezért klasszikus gitár szakon végzett a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karán, mégis műsorvezetőként vált igazán ismertté Vitányi Judit a TV2 hírműsorában.

- Már a zeneművészeti szakközépiskolában is „bezzegdiák” voltam. Adrovicz István tanár úr mindig velem példálózott: a kollégiumban hajnali 5-kor keltem, és az órák előtt gyakorolni mentem. A mesterhangszeremet is részben a főiskolai évek alatt kapott köztársasági ösztöndíjból vásárolhattam meg. Meghatározó ember volt az életemben a főtárgyamat tanító Tokos Zoltán tanár úr, akinek rengeteget köszönhetek. Az egyetemi közösség egyébként olyan volt, mint egy nagy család, mindenki ismert mindenkit. Ezek az évek nagy szabadságot adtak: például amikor a gitárzenekarral Ciprusra mentünk turnézni, akkor ültem először repülőn – idézi fel a műsorvezető. Másik fontos emlék és helyszín is előkerül: a zeneművészeti épületében lévő konditerem, ahol Bese Gyula tanár úr szerettette meg vele a mozgást, és ahol komoly barátságok születtek.

Judit arról is mesél, hogy a diplomáját a tervezetthez képest egy évvel később kaphatta csak meg, mert egy ínhüvelygyulladás miatt még hangszert sem vehetett a kezébe. Ám szorgalmas és maximalista diák lévén ezt a helyzetet is megoldotta, és nem volt hiábavaló a várakozás, hiszen legnagyobb örömére egykori középiskolájában kapott gitártanári állást.

Vitányi Judit életében a zene mellett hobbiként a kommunikáció mindig jelen volt. Az egyetem mellett műsort vezetett a Debrecen Televízióban és a Magyar Televízió debreceni stúdiójában, illetve konferált komolyzenei koncerteken.

Az elmúlt nyolc évben zeneiskolásokat oktatott, és időközben elvégezte a TV2 Akadémiát, majd tavaly nyáron hívták be castingra. Onnantól felgyorsultak az események, kiválasztották a Tények műsorvezetőjének, így Budapestre költözött. A zene azonban továbbra is kiemelt helyen áll az életében. Egy debreceni kollégájával és barátjával, Csorba Gergő gitárművésszel duót alapítottak. Csak a fontossági sorrend módosult: az egykori hobbiból hivatás lett, a korábbi hivatásból pedig küldetés.

 

Paralimpikonunk riói álma

 

Az ötödik paralimpiájára készül, de a tanulást sem hanyagolja el a Gazdaságtudományi Kar sportszervező szakos hallgatója, az asztaliteniszező Berecki Dezső. Egyetemi tanulmányait Nyíregyházán kezdte, de miután megtudta, hogy Debrecen is indított sportszervező képzést, azonnal átjelentkezett.

- Egész életemben a sporttal foglalkoztam, és ezzel szeretnék akkor is, miután befejezem az aktív versenyzést. Régi nagy vágyam, hogy Debrecenben létrejöjjön egy olyan hozzám hasonló sportolókat tömörítő egyesület, ami állandó teremmel és megfelelő körülményekkel rendelkezik. Jó úton haladunk, és remélhetőleg ennek az egyesületnek nemcsak sportolói tapasztalatommal, hanem a szakon tanultakkal is tudok majd segíteni – bizakodik Berecki Dezső.

Azt mondja, a Debreceni Egyetemen a tanároktól és a hallgatóktól is minden segítséget megkap ahhoz, hogy sportkarrierje a tanulás mellett ne sérüljön, legyen szó egyéni tanrendről vagy jegyzetcseréről a külföldi versenyek, edzőtáborok alatt. Pedig egy ideig a saját csoporttársai sem tudták, kivel ülnek egy padban.

- Az egyik órai előadás anyagában a paralimpiáról volt szó, és a kivetítőn egyszer csak megjelent rólam egy fotó, ami a londoni világjátékon készült. Nagyon sok csoporttársam akkor döbbent rá, miért is lát keveset órákon – meséli.

Diplomáját várhatóan jövő nyáron veszi át, de addig is egy izgalmas időszak előtt áll. A DVTK asztaliteniszezője tavaly Costa Ricán harcolta ki a részvételt a 2016-os paralimpiai játékokra. Egyetlen célja, hogy a sydney-i, athéni, pekingi és londoni pontszerző helyezései után Rióban érmet nyerjen.

 

 

Forrás: unideb.hu