Én is iDE jártam!

Az elmúlt évszázadban körülbelül százezren szereztek diplomát hazánk legnagyobb felsőoktatási intézményében. Közülük több mint tizenkétezren ma is szoros kapcsolatot ápolnak Alma Materükkel az Alumni Központon keresztül. Járjunk bárhol a világban, nem kell sokat kutatni ahhoz, hogy a tudomány, az ipar, a sport vagy akár a művészet területén komoly eredményeket elért debreceni  hallgatókra bukkanjunk. Ezért indítottuk útjára azt a hetente jelentkező sorozatot, melyben elismert szakemberek, kutatók, üzletemberek, művészek idézik fel a Debreceni Egyetemen töltött éveket.

Debreceni diplomával a képernyőre

Tanított középiskolában és egyetemen, írt újságot, készített rádióinterjút, volt a Híradó főszerkesztője és forgatott dokumentumfilmet. Napjainkban a Magyar Televízió szerkesztőjeként láthatjuk a képernyőn Gulyás Istvánt, a Debreceni Egyetem egykori magyar-történelem szakos hallgatóját.

- Ha az egyetemi éveimre gondolok, legelőször a csodálatos Főépület és a Nagyerdő – sok szerelmes séta helyszíne – jelenik meg előttem. Az angol órákat jó időben mindig a Botanikus Kertben tartottuk. Imádtuk azt a gyönyörű parkot – idézi fel a tévés, aki azt is bevallja, lazán vette az egyetemet, ennek ellenére jól tanult.

- Zseniális egyetemi klubok működtek a '80-as években az intézményben. Ezek voltak a közösségi élet legfőbb színterei, de izgalmas kulturális légkör várta a diákokat a filmklubban is. Ott láttam először „A tanú” vagy „A márványember” című legendás mozikat, amik nagy hatással voltak rám – tette hozzá Gulyás István, akinek nevéhez producerként több film is kötődik. Legbüszkébb az Erőss Zsolt hegymászó küzdelmét bemutató „A Hópárduc talpra áll” című dokumentumfilmre.

A Ma este műsorvezetője szerint Debrecen nagy előnye, hogy nagyon nyitott, ám mégis nyugodt város. Az egyetemen pedig tetten érhető a „genius loci” vagyis a hely szelleme, ami kihat az ott dolgozó tanárokra és diákokra egyaránt.

Mantovai herceg a 3-as teremből

Mikor felvételt nyert a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karának magánének szakára, már tudta, mi a célja: a milánói Scala-ban énekelni. A debreceni születésű tenor, Balczó Péter ma már a Magyar Állami Operaház magánénekese, Nívó-díjas, aki 2011-ben „Az évad ifjú operaénekese” díjat is megkapta, majd Dömötör-díjjal és Simándy-plakettel is elismerték a tehetségét. Azt csinálja, amit szeret, ez pedig szinte fanatikussá teszi. Így volt ez már azokban az években is, amikor 21 évesen elkezdte az egyetemet.

- Nem volt egy egyszerű időszak az életemben, hiszen akkor már dolgoztam a Csokonai Színházban, szólószerepeket is énekeltem, majd beindult az Adagio együttes. Rengeteg időt töltöttem gyakorlással abban a bizonyos 3-as teremben, ami mindig is az énekeseké volt az épületben. Gyakran megtörtént, hogy péntek este, amikor a többiek szórakozni indultak, én inkább magamra zártam a terem ajtaját és énekeltem, énekeltem, énekeltem. A falon egyébként a 3-asban ma már kinn vannak az „öreg diákok” fotói, az enyém is többek között – mesélte Balczó Péter.

A sikeres fiatal tenor túl van a tizenötödik színházi évadán profi énekesként, és még mindig ott lebeg a szeme előtt az egyetemen kitűzött cél: a Teatro alla Scala színpada…

Két akarat - összhangban

Mindössze 28 éves, de már elnyerte a legtehetségesebb fiatal költőknek járó Horváth Péter-ösztöndíjat Áfra János, és jövőre várhatóan németül is kiadják egyik művét. Első verseskötete, a Glaukóma 2012-ben jelent meg, a második pedig tavaly, Két akarat címmel. A KULTer.hu alapító főszerkesztője, az Alföld és a prae.hu szerkesztője, ugyanakkor két önálló kiállítás is fémjelzi nevét. Képzőművészet és irodalom – ez a kettősség éppen a Debreceni Egyetemen csúcsosodott ki az ifjú művész életében.

- Verseket már az általános iskolai évek alatt is írtam, a középiskolában pedig festészetet tanultam, de itt az egyetemen, a magyar, majd a filozófia szakon mélyültem el igazán a kortárs képzőművészetben és irodalomban. Tulajdonképpen ebben az inspiráló közegben lett világos számomra, hogy nekem ezzel kell foglalkoznom. Rengeteg időt töltöttem az olvasóteremben és a folyóirat-olvasóban, ezek voltak az elcsendesedés igazi pillanatai számomra. Ha őszinte akarok lenni, nehéz is szoknom a gondolatot, hogy egyre kevesebb időt töltök már a gyönyörű főépületben, ez egész Európa egyik legimpozánsabb egyetemi épülete – mondja a fiatal költő.

Nemcsak a közeg, a környezet is inspiráló egy mély érzésű fiatal számára – emeli ki az emlékezetes költői képeiről ismert Áfra János. Ő maga sem tud elszakadni, jelenleg is PhD-hallgató, és szervezője például a KULTerdő programsorozatnak a nemrég felújított Nagyerdei Víztoronyban. Kulturális eseményeiken rendre csaknem száz fiatal vesz részt, ami – mint rámutat – még a fővárosban is ritka.

Forrás: unideb.hu