Francia István életútja Budapesten kezdődött 1948. március 12. napján. Siófokon élt szüleivel és testvérével és itt folytatta tanulmányait is. 1966-ban érettségizett. Tanulóévei a Kossuth Lajos Tudományegyetem Természettudományi Karának fizikus szakán folytatódtak, ahol 1971-ben szerzett diplomát.

1971-1973 között ösztöndíjasként a VIDEOTON Gyárban fejlesztő mérnöki tevékenységet látott el. 1973-ban a Debreceni Orvostudományi Egyetem Központi Kutató Laboratóriumában, 1974-1990 között pedig a Biofizika Intézetben oktatóként tevékenykedett. 1974-től a DOTE Gyógyszertani Intézetben Hernádi Ferenc professzor munkacsoportjában dolgozott. 1977-ben med. biol. egyetemi doktori fokozatot szerzett.

1974-1990 között a tudományos diákkörös hallgatók témavezetői feladatait is ellátta. 1985-ben oktatói tevékenysége elismeréseként a művelődési miniszter „Kiváló munkáért” kitüntetésben részesítette. 1988-ban a biológiai tudomány kandidátusa fokozatot nyerte el. 1989-ben „Kiváló Felvételi Előkészítő Bizottság vezető tanár” kitüntetésben részesült.

1989-től a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudomány Területén Dolgozók Szakszervezetének szakszervezeti bizottsági titkári, majd elnöki tisztségét töltötte be. Az 1989-ben megalakult Orvosegyetemek Szakszervezeti Szövetségének alapító tagja, ahol 1992-1993-ig, illetve 1997-2001-ig elnöki posztot töltött be. 2016-tól az Orvosegyetemek Szakszervezeti Szövetségének felsőoktatási területért felelős alelnöke, majd 2019-től stratégiai alelnöke volt.

1994-2008 között a Magyar Országos Görkorcsolyázó Szövetség főtitkári, 2005-től pedig a Debreceni Medikus Sport Egyesület elnöki pozícióját töltötte be.

2011-ben a nemzeti erőforrás minisztere eredményes, példamutató oktató és tudományos munkáját, valamint kiemelkedő közéleti tevékenységét „Pro Sanitate” díjjal ismerte el.

2021 októberében vette át a Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar Arany díszoklevelét.

Szép, tartalmas és sikerekben gazdag élete volt. 2022. április 25. napján tragikus hirtelenséggel bekövetkezett haláláig aktívan dolgozott, családjának fő támasza volt. Felesége, Markóczy Éva, három gyermeke és négy unokája gyászolja.

A DOTESZ nagyrabecsült elnökeként áldozatos tevékenységet folytatott az egészségügyi dolgozók, oktatók és kutatók személyes boldogulásáért, ezért Francia Istvánt a Debreceni Egyetem, az Általános Orvostudományi Kar és a Klinikai Központ is saját halottjának tekinti.

Emlékét tisztelettel, szeretettel és odaadással mindörökké megőrizzük. Nyugodjon békében