Én is iDE jártam!

Sikeres üzletemberek, tehetséges művészek, korszakalkotó tudományos eredményt leíró kutatók, lelkes pedagógusok, segítőkész orvosok, innovatív ötleteket megvalósító mérnökök, agrárszakemberek, informatikusok… És még hosszan sorolhatnánk, kik kaptak diplomát az elmúlt évszázadban hazánk legnagyobb felsőoktatási intézményében. Sorozatunkban egykori hallgatóink mesélnek legkedvesebb egyetemi emlékeikről.

Új uniós intézmény születésénél bábáskodik

Oravecz Dávid igazságügyi szakdiplomata Brüsszelben. Úgy érzi, ezzel a munkakörrel tetőzte be azt, amit gimnazistaként kezdett el építeni, és amihez debreceni egyetemi évei alatt szilárd alapokat jelentő, versenyképes tudást szerzett.

- Az, hogy jogász szakra jelentkezem, egész korán eldőlt, az intézmény ellenben az utolsó percig kérdéses volt. Végül családi döntés született, maradtam Debrecenben, és utólag azt mondom: nagyon jól tettem. Sokat köszönhetek annak, hogy kis létszámú évfolyam voltunk a frissen újraindult karon. Ismertük, segítettük egymást és a tanáraink is többnyire név szerint tartottak számon minket, ami jelezte, hogy az ő szemükben sem csupán egy névtelen tömeg voltunk. Úgy érzem, mi nem futószalagon sorozatgyártott jogászok lettünk. Az, hogy elég szoros felügyelet alatt álltunk nap mint nap a sok katalógusos előadás és szeminárium révén, megadta annak lehetőségét, hogy egyénre szabottan, tehetség és érdeklődés alapján segítsenek minket oktatóink – emlékszik vissza a fiatal diplomata.

Nyelvtudásával hamar kitűnt évfolyamtársai közül Oravecz Dávid. Már az egyetemi évek alatt három idegen nyelvet beszélt, így az európai uniós francia jogi szaknyelv irányába specializálódott Alföldiné Petróczi Éva tanárnő jóvoltából. Neki köszönheti azt is, hogy lehetősége nyílt Strasbourgban francia nyelven mesterképzésben részt venni. A két képzést részben párhuzamosan végezte, a Debreceni Egyetem jogász szakán 2008-ban, a Strasbourgi Egyetemen pedig 2009-ben államvizsgázott.

Az igazságügyi tárcán keresztül vezetett az útja Brüsszelbe, Magyarország Állandó Képviseletére, ahol a magyar kormányzati álláspontot képviseli az uniós jogalkotásban, büntető igazságügyi területen. Már harmadik éve többek között az Európai Ügyészség létrehozását megalapozó rendeleten dolgozik kollégáival. Munkában és magánéletben is sokat jelent számára az, hogy egyetemi ismerősei közül többen Brüsszelben is vele vannak.

- Barátaim jelentős része egykori évfolyamtársam. A jogi kar és mindaz, amit jelentett nekünk, a mai napig velünk van, újabb és újabb életszakaszokon át összeköt minket. Vicceinket, szójátékainkat, félszavainkat úgysem érti más, csak mi, akik ott voltunk egy-egy átmulatott csütörtök éjjel után péntek reggel 8 órakor a katalógusos közigazgatási jog órán. De egyéb szálak is kötnek a Debreceni Egyetemhez. Édesapám is ott oktatott, így már kisgyermekként barangolhattam a gyönyörű Főépületben. 2002 és 2008 között pedig minden nyaramat a Nyári Egyetemen töltöttem szerveződiákként. Amire viszont kifejezetten büszke vagyok, hogy mivel tanulmányaim idején hírolvasóként dolgoztam a Debrecen Televízióban, számos hivatalos egyetemi rendezvényre hívtak műsorvezetőnek. Ezt nagy megtiszteltetésnek éreztem. Ha mindezt átgondolom, azt mondhatom: életem minden területén meghatározó volt a Debreceni Egyetem. És remélem, lesz is még…

A bölcsészből lett designer

Fülbevaló újrahasznosított nyakkendőből, gyerekbiztos nyaklánc trikócsíkokból, clutch szőnyegből – mindegy, milyen anyag kerül Kopócs Éva kezei alá, a munkafolyamat végén egészen új alakot öltve ugyan, de biztosan hordhatóvá válik. Kreativitás, kitartás, három gyerek (már majdnem négy) és furamód még két diploma is kellett ahhoz, hogy mára sikeres designer váljon az egykori angoltanárnőből.

- Gimnazistaként nem vonzott más, csak a nyelvtanulás és az utazás. Így jött az ötlet, hogy a Debreceni Egyetem angol szakára jelentkezzek. Visszatekintve ma már úgy látom, itt kezdtem el igazából tanulni, hiszen végre azzal foglalkozhattam, amit szeretek. Az egyetemen több igazi tanáregyéniséggel találkoztam, akik még arra is rávilágítottak, hogy én is jó tanár lehetek, bár ezt sohasem hittem volna – idézte fel Kopócs Éva.

Ahogyan azt sem hitte volna, hogy az egyetemen ismeri meg a férjét, ráadásul az egyik kedvenc helyén, a könyvtár előtti kerengőn.

- Sokat üldögéltünk a barátnőimmel a könyvtár előtti padokon, és egyszer észrevettem, hogy a másodikról valaki engem figyel. Kérdeztem a lányokat, hogy ki lehet az, mire azt mondták, hogy ő a csoporttársunk, Kálmán. Akkor leszögeztem, hogy nekem soha nem lehet Kálmán nevű férjem. Tévedtem, de ma már egyáltalán nem bánom – meséli mosolyogva.

Férjével egyszerre szereztek diplomát, majd angolt tanítottak az Irinyiben, egymás után érkezett három fiuk, ami arra sarkallta Évát, hogy valami egészen másba fogjon. Kidobásra szánt, megunt ruhadarabokból kezdett szabadidejében ékszereket, táskákat, kiegészítőket készíteni. Az újragondolt darabok hamar népszerűek lettek, így létrehozta saját márkáját, a Maminventet, majd hozzá a webshopot is, és ma már teljes állásban ezzel foglalkozik.

- Én vagyok a tervező, a kivitelező, a fotós, a PR-os, az üzletkötő, az árubeszerző és minden egyben, ami a vállalkozásomat működteti. Nehéz ennyi mindent egyben tartani, de emellett a tevékenység mellett még mindig több idő jut a gyerekeimre, és ráadásul nap mint nap valami újat, egyedit alkothatok. Mindezek mellett ma már workshopokat is tartok, ahol remek hasznát veszem a tanári diplomámnak, ahogy három gyerek mellett, a mindennapokban is gyakran van előnye. És hamarosan megszületik a negyedik fiunk is…

„Egy jó agrárosnak mindenhez értenie kell”

Soha nem volt kérdés számára, hogy agrárszakember legyen. A föld és állatszeretet mellett a cégirányítás is vonzotta. Most ügyvezetőként minden korábban szerzett tudásnak hasznát veszi.

Harcsa Attila 1997-ben végzett általános agrármérnökként a Debreceni Egyetemen, majd 2004-ben doktorált állattenyésztés tudományból. Jelenleg a Szendrői Gazdaság Kft. ügyvezetője. Az északi határhoz közeli kisvárosban az egykori Bábolna Rt. egyik jogutódjaként ezer hektáros földterületen gazdálkodnak – napraforgót és takarmánynövényeket termesztenek –, három juhfajtát tenyésztenek ezer anyajuhhal és szaporulatával, évente negyvenezer tojó jércét nevelnek, valamint erdőgazdálkodással is foglalkoznak.

- Jó iskola volt, az életre tanított – sommázza a szakember az egyetemen töltött éveit, bár azt is hozzáteszi, amit apósától, a családi cég korábbi vezetőjétől tanult: ez a szakma minden évben tud újat mutatni, annyira sokrétű. Egy agárszakembernek mindenhez értenie kell, egyszerre kell gépésznek, könyvelőnek, mérnöknek, építésznek, állattenyésztőnek is lennie, és az időjárás is bármikor romba döntheti a terveket.

A gazdálkodó német szakfordító képesítést is szerzett a diploma mellé, és alkalma volt egy szemesztert Németországban töltenie. A külföldi munka mégsem vonzotta, hiszen felesége révén a családi vállalkozás tárt karokkal várta.

Harcsa Attila egykori csoporttársai közül ma többekkel üzleti kapcsolatban áll, és szívesen gondol vissza a meghatározó tanáregyéniségekre. Jávor András és Gonda István professzorokkal azóta is baráti kapcsolatot ápol, és fülében csengenek Pfau Ernő professzor lényeglátó, mélyen szántó előadásai.

- A Debreceni Egyetemnek köszönhetem, hogy 18 évesen megtanultam lovagolni. Az első testnevelés órán hallottam, hogy ezt is lehet választani. Onnantól nem volt kérdés, rendszeresen jártam a lovardába. Nagyon jó csapat verbuválódott ott össze. Előszeretettel hívtak bennünket versenyekre bíróként is, mert úgy tartották, ha a debreceni agrárosok pontoznak, akkor nem lesz csalás. Három évvel később már saját lovam volt, most pedig tenyésztem is őket, jelenleg három kancám van. A ló szeretete kiirthatatlan „genetikai hiba” – mondja mosolyogva az agrárszakember, aki gyerekeinek is átörökítette természetimádatát. Gimnazista fia szívesen vinné tovább a nagyapjától és édesapjától tanultakat.

Forrás: unideb.hu