Én is iDE jártam extra!

Februárban indult sorozatunkban egykori diákjaink életútján keresztül bejártuk a világot Amerikától Japánon át Új-Zélandig. Bepillanthattunk többek között a Csillag börtön, az Európa Tanács, a Petőfi Rádió, a Bangkoki Nagykövetség és a Magyar Televízió kulisszatitkaiba. Rovatunk szezonzáró összeállításában ezúttal három különleges frissdiplomásunk mesél a Debreceni Egyetemen töltött éveiről.

Búcsúzik a legidősebb hallgató

Harmadik oklevelét veszi át Orosz Zoltán: a 76 éves egyetemista a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának végzőseként ölti magára a talárt a június 24-i diplomaosztó ünnepségen. Orosz Zoltán életútja az élethosszig tartó tanulás mintapéldája. Öt évvel ezelőtt, nyugdíjasként, 71 évesen döntött úgy, hogy a gépészmérnöki és mérnök-közgazdász diplomája mellé megszerzi a jogász képesítést is.

Az örökifjú 2005-ben az Alkotó Fejlesztő Rt. ügyvezetőjeként vonult nyugdíjba, előtte főmérnökként és fejlesztőmérnökként dolgozott debreceni nagyvállalatoknál. Munkája során a mérnöki, műszaki, közgazdasági ismereteit gyakran jogi tudással is ki kellett egészítenie, ezért autodidakta módon kezdett jogi tanulmányokba. Amikor először vett Magyar Közlönyt a kezébe, mintha kínai lett volna – emlékszik vissza.

A tettre kész frissdiplomás úgy véli, egészségi állapota megengedi, hogy még sokáig élvezze újonnan szerzett diplomájának gyümölcsét.

- Hatvan évesnek érzem magam, és életem során mindent meg is tettem annak érdekében, hogy az egészségemet megőrizzem. Nem dohányzom, nem iszok alkoholt – persze azért a diplomaosztón koccintok majd a családdal –, rendszeresen sportolok. Fiatalabb koromban jégkorongoztam, versenyeken bíróként is közreműködtem, mostanában kerékpározok és tornázok – meséli, majd hozzáteszi, életvezetésben és a munkában fontosnak tartja az önfegyelmet.

Orosz Zoltán valóban mintadiák volt. Soha nem bukott meg a vizsgákon, és presztízskérdésként tekintett arra, hogy hármasnál rosszabb jegye ne legyen.

- Hálás vagyok a Debreceni Egyetemnek, hiszen mindvégig maximálisan segítették a tanulmányaimat, és szerencsére a fiatal csoporttársakkal is könnyen megtaláltam a közös hangot, így nagyon inspirálóan hatott rám ez a környezet. Bár kicsit hátrányból indultam a mai fiatalokhoz képest, hiszen nekem most kellett megtanulnom az internet és a Neptun rendszer használatát – mondja Orosz Zoltán.

- Nem bántam meg, hogy harmadszor is beiratkoztam az egyetemre. A feleségem ágyhoz kötött beteg, őt ápolom, a tanulás pedig frissen tartott szellemileg, ezért olyan volt számomra az egyetem, mint egy pszichoterápia. Két gyermekem és két unokám van, remélem, hogy nekik továbbadhatom a jogi pálya szeretetét – teszi hozzá a legidősebb frissdiplomás.

És hogy mit hoz a jövő? Megszerzett tudását a Fellebbviteli Bíróságon – a törvényszéken vagy az ítélőtáblán – szeretné kamatoztatni, ahol „a releváns tényállás megállapításhoz a jogi bizonyítás érdekében van szükség szakértői véleményre”, ő ebben szeretne közreműködni bíróként. Mindehhez azonban magas szintű állami engedélyre van szükség, hogy a felmentsék a nyugdíjkorhatár alól, és dolgozhasson.

A jólöltözött jobbszélső

Heti 8-10 edzés mellett, élsportolóként nem volt kérdés számára, hogy diplomát szeretne szerezni a debreceni kézilabdacsapat 24 éves játékosa, Varsányi Nóra. A Debreceni Egyetem közszolgálati szakán kezdett, de négy félév után „átigazolt” sportszervezőnek. Oklevelét június 26-án, a Gazdaságtudományi Kar diplomaosztóján veszi át a nádudvari születésű sportoló.

- Gimnáziumban matematika tagozatos voltam, ezt volt az, ami a kézilabda mellett igazán érdekelt. A közszolgálati szakon azonban egyéni tanrenddel sem boldogultam hallgatóként. Nem a tanulás okozott nehézséget, hanem az edzéseket és a meccseket összehangolni a vizsgákkal. A sportszervező szakon azonban levelezősként már minden gördülékenyen ment – idézi fel.

A DVSC-TVP jobbszélsője 17 évesen került a debreceni klubhoz, ősszel már a nyolcadik szezonját kezdi. Büszke arra, hogy csapata akkor sem esett ki a bajnokságból, amikor a nagy játékosok elhagyták őket. Évről-évre jobban szerepelnek a tabellán, idén a negyedik helyig küzdötték fel magukat a debreceni lányok. Nóra már nemcsak élsportolóként, hanem sportszakemberként is megállná a helyét a klubban.

A DVSC működésének értékeléséről írtam a szakdolgozatomat, és már alig várom, hogy elinduljon a sportközgazdász mesterszak az egyetemen, mert ott szeretnék továbbtanulni. Az elmúlt három évre is jó szívvel tekintek majd vissza. Már csak azért is, mert az előadásokra legalább nem melegítőt és edzőcipőt, hanem normális utcai ruhákat vehettem fel, amik egyébként szinte teljesen kimaradnak a mindennapjaimból – mondja mosolyogva a frissdiplomás sportoló.

Zenekarvezetőként újra az iskolapadban

Harsonatanár, a Magyar Honvédség Központi Zenekarának vezetője, a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Kar kóruskarnagy mesterszakának végzőse. Sárosi Péter közel három évtizede tagja a zenekarnak, és két éve nevezték ki az 54 tagú együttes élére.

- Az együttes az állami és nemzeti ünnepeken, valamint az állami és katonai protokoll fogadásokon – miniszterelnöki, köztársasági elnöki, nagyköveti – működik közre, valamint évente több alkalommal vesz részt külföldi katonazenei fesztiválokon, illetve koncerteken a kamaraegyüttes formációtól a nagyzenekarig – sorolja a Magyar Honvédség Központi Zenekarának legfontosabb szerepléseit Sárosi Péter zenekarvezető, akinek karrierjében a hivatásos katonai és a zenei pálya ötvöződik.

A zenekar évente mintegy háromszáz fellépésének szervezése és zenei feladatainak koordinálása ugyancsak az ő hatáskörébe tartozik. Mindezek mellett a Fricsay Richárd Katonazenei Hagyományőrző Egyesület elnökeként a katonazenei hagyományok megőrzése és történetének kutatása is fontos szerepet játszik életében.

- Zeneiskolában kezdtem harsonán játszani, majd a Magyar Néphadsereg Zenész Tiszthelyettes Szakközépiskolában végeztem középiskolai tanulmányaimat, ahol a zenei képzés mellett katonai tantárgyakat is tanultunk, és elsajátítottuk az ehhez a szakmához szükséges fegyelmet is. Első zenészi beosztásomat 1987-ben az Eger Helyőrségi Zenekarban töltöttem be, majd 1989-ben a Magyar Honvédség Központi Zenekarának tenor-bariton szólamába kaptam kinevezést. 1992-ben vettem át a harsonatanári diplomámat a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola miskolci tagozatán, majd először Százhalombattán, 2000-től pedig Budapesten a Solti György Művészeti Iskolában oktattam, utóbbiban napjainkban is tanítok – meséli a zenekarvezető.

Sárosi Pétert 2014-ben kérték fel a Magyar Honvédség első számú zenekarának vezetőségi posztjára. Akkor úgy érezte, új beosztása megkívánja a fúvóskarnagyi végzettség megszerzését, ezért jelentkezett mesterképzésre. Kérdés sem volt számára, hogy a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karát választja, ahol a Magyar Honvédség Központi Zenekarának korábbi főkarnagyától, Dobos László egyetemi docenstől sajátíthatta el a legfontosabb ismereteket. Kettejüket a számtalan közös élményen és fellépésen túl a baráti kapcsolat is összeköti.

- Számomra – három fiú édesapjaként, ötven évesen – nagy kihívást jelentett újra iskolapadba ülni, ám a remek tanári kar igazán élménytelivé tette ezt a két évet - emlékszik vissza Sárosi Péter.

Forrás: unideb.hu